Génmanipuláció

Tartalomjegyzék:

Bevezetés.............................................................................................................................. 1

Szabályozás és a jelenlegi helyzet........................................................................................... 2

A génmanipuláció.................................................................................................................. 2

Hátrányok és a lehetséges veszélyek...................................................................................... 3

Végszó.................................................................................................................................. 4

Irodalomjegyzék.................................................................................................................... 4

  

 

 

Bevezetés

1953-ban két tudós - J. D. Watson és F. C. H. Crick - ismertette a DNS kettős spirál molekuláris modelljét. Egy új tudományág született meg: a géntechnológia, és megindult a máig tartó gyors fejlődés. Mint minden jelentős vívmány, ez is óriási lehetőségeket, de sok veszélyt is rejt magában. A géntechnológia megítélése nagyon ellentmondásos napjainkban. Egy biztos: nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor olyan dolgokhoz nyúlunk hozzá, amikről még mindig nagyon keveset tudunk.

Szabályozás és a jelenlegi helyzet

Az Egyesült Államokban ezernél több vállalat foglalkozik génmanipulációval. Génmanipulált haszonnövényeket - repcét, kukoricát, burgonyát, tököt, szóját és paradicsomot - 1996-ban több mint hárommillió hektáron termesztettek, és a géntechnikai ipar úgy számítja, hogy ez a terület évente megduplázódik. Ez együtt jár a monokultúrák további térhódításával és a genetikai sokféleség további elszegényedésével. A kísérletek gyakran nem a fogyasztók érdekeit szolgálják, hanem a multinacionális nagyvállalatok rövid távú gazdasági érdekeit. Ezek a vállalatok finanszírozzák és tartják ellenőrzésük alatt a kutatást és a piacot egyaránt.

Az iparilag fejlett országokban ugyan törvények szabályozzák a génmanipulált szervezetek természetbe bocsátását, de ezek sem nyújtanak elegendő biztosítékot arra, hogy az ezzel járó ökológiai, egészségügyi, szociális és gazdasági veszélyt megelőzzék. A harmadik világbeli országok legtöbbjében ilyen szabályozás nem is létezik, ami teret nyit a multinacionális, nemzetek feletti nagyvállalatok számára, hogy olyan kísérleteket is elvégezhessenek, amelyeket az ipari országok törvényei nem tennének lehetővé. Bár a nyugati közvélemény elutasítja a génmanipulált élelmiszereket, de még az Európai Unió is kemény nyomás alatt van. Amerika minden módon lobbizik a génmanipulált termékeinek – főleg a kukorica – eladásáért. Magyar kutatók is hevesen tiltakoztak az ellen, hogy az Európai Bizottság november közepén engedélyezte génkezelt kukorica takarmányként történő importálását az EU-ba.

Kelet-Európában néhány éves késéssel indult, de fokozatosan nő az ellenállás. Újabb veszélyt jelent ebben a térségben, hogy a nagy befektetést igénylő génmanipulált áruk hamarosan eladhatatlanok lesznek Nyugaton. A másik probléma, hogy a génmanipulált szervezeteket előállító vállalatok szabadalmi jogot kaptak termékeikre. Így a történelem folyamán először válnak egy-egy vállalat tulajdonává alapvető élelmiszernövényeink és haszonállataink, s a termelők és a fejlődő országok mezőgazdasága függőségi helyzetbe kerül.

A génmanipuláció

Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élőlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák. Az agrokémiai ipar általában olyan szervezeteket hoz létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a jobb íz vagy a nagyobb terméshozam. Leggyakrabban egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be. Például emberi növekedést serkentő hormonnal gyorsabban és nagyobbra növő pontyot lehet létrehozni, baktérium és vírus génekkel pedig gyomirtó szerekkel szemben ellenálló haszonnövényeket. Emberek milliói halnak meg Afrikában, ha egy évben rossz a termés. Ellenállóbb növényekkel talán sikerülne megszüntetni az állandó éhezést.

 A géntechnológia orvostudományi felhasználása valóban az emberiség javát szolgálja, és lényegesen jobban ellenőrzött, mint a mezőgazdasági és élelmiszeripari génmanipuláció. Az orvosi génterápiában ugyanis alapelv, hogy kizárólag olyan genetikai átalakításokat lehet elvégezni, amelyek tovább nem örökíthető változásokat hoznak létre. Az orvosi etika megengedhetetlennek minősíti az emberen való kísérletezést. Ezzel szöges ellentétben áll a mezőgazdasági és élelmiszeripari géntechnológia gyakorlata, amely átörökíthető és a természetben továbbadható változásokat hoz létre. Ráadásul kielégítő és megbízható tesztelés hiányában a géntechnológia mezőgazdasági felhasználása gyakorlatilag nem más, mint az egész világot átfogó, globális humán kísérlet. És hogy ez milyen veszélyes lehet, arra példa, hogy a Dél-ausztráliai Wardang sziget kutatóintézetéből 1995-ben az igen szigorúnak tartott óvatossági előírások ellenére - kiszabadult a kalicivírus és Ausztráliába átterjedve rövid időn belül nyulak millióit pusztította el.

A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban alkalmazott géntechnológia arra a téves feltevésre alapoz, hogy egy szervezet genetikai anyaga stabil, amihez egy bevitt gén funkciója egyszerűen hozzáadódik. Ez azonban vétkesen leegyszerűsítő szemlélet, a gének funkciója ugyanis valójában más génekkel való kölcsönhatások rendkívül összetett rendszerén keresztül érvényesül. Egy faj génjeit az evolúció hosszú idő alatt alkotta meg, ezért egy kiragadott gén nem feltétlenül illik bele problémamentesen új környezetébe. A természetes ellenőrző és egyensúlyozó mechanizmusok csak a legritkább esetben kapcsolhatók ki a hagyományos módszerekkel, de megkerülhetők a géntechnikával. A kanadai Hudson Intézet kutatói álmukban sem sejtették, hogy a lepényhal hidegtűrő képességének génjét lazacba átültetve elérik, hogy a lazac növekedési sebessége a 4-6-szorosára nő. Ha ezek a lazacok kiszabadulnak, akkor valószínűleg előre nem látható módon befolyásolhatják az ökoszisztémát.

Hátrányok és a lehetséges veszélyek

A géntechnológia nem megfelelő alkalmazásával veszélyes játékot játszunk a természettel és saját biológiai, illetve társadalmi egészségünkkel. Jelenlegi tudásunk ugyanis nem elég az összes egészség-, illetve környezetkárosító hatás felbecsülésére és megelőzésére. A gének kölcsönhatásairól és a magasabb biológiai szerveződési szinteken való megnyilvánulásairól nagyon keveset tudunk. Ezért ha okunk van egy termékről azt feltételezni, hogy az árthat egészségünknek vagy környezetünknek, akkor addig nem szabad használnunk, amíg meg nem győződtünk róla, hogy veszélytelen.

A génmanipuláció nem egyszerű folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia alkalmazásakor azonban, mivel egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem lehet pontosan tudni, hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult működési rendjében. Ezért a következmények veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különböző hatások sokszor csak hosszú idő után jelentkeznek. Jelenlegi tudásunk nem elegendő ezeknek az összetett hatásoknak a megbízható felmérésére. Minthogy szaporodásra képes élőlényekről van szó, amelyek elterjedhetnek, a káros hatás megjelenésekor már késő lehet a kár helyrehozatalával próbálkozni. Számos korábbi példa figyelmeztet arra, hogy egy új és idegen faj bevitele az ökoszisztémába felborította annak dinamikus egyensúlyát. Minthogy nem ismerjük pontosan egy távoli fajból egy másik szervezetbe bevitt gén mellékhatásait, nem tudhatjuk, milyen ökológiai következményei lehetnek a génmanipulált szervezetek szabadon bocsátásának. Éppen ezért nem lehet kizárni, hogy a bevitt gén más génekkel kölcsönhatásban olyan előnyökhöz juttatja az adott fajt, hogy az adott ökoszisztémában esetleg néhány őshonos faj kipusztul. Ráadásul az is elképzelhető, hogy a genetikailag megváltoztatott szervezetek nem manipulált szervezetekkel kereszteződnek a természetben. Például olyan növények, amelyeket arra manipuláltak, hogy ellenállóak legyenek gyomirtó szerekkel szemben, átadhatják ezt a tulajdonságot a gyomoknak, amivel gyomirtószer-tűrő szupergyomokat hozhatnak létre. A környezetszennyezés újabb formája, a "genetikai környezetszennyezés" fenyeget bennünket, amely minden eddigi környezetszennyezésnél nehezebben szabályozható. A génmanipulált fajták széles körű elterjedése tovább csökkenti a fajon belüli biológiai sokféleséget (diverzitást), és tovább szegényítheti a mezőgazdaság genetikai bázisát. Hosszú távon fenntartható gazdálkodás pedig csak genetikai sokféleségen (polimorfizmuson) alapulhat.

A mezőgazdasági génmanipulált szervezetek másik veszélye, hogy noha ezek jelentős részét emberi fogyasztásra szánják, a mérgező, allergiakeltő hatások vagy az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzsek megjelenése, illetve egyéb, egészséget veszélyeztető hatások kiszűrése lényegesen felületesebb és kevésbé megbízható, mint a gyógyszerek vagy az orvostudomány új kezelési eljárásainak vizsgálatakor. Ezek a hatások komoly aggodalomra adnak okot, s sokkal komolyabban kellene venni őket.

Végszó

 

Úgy tűnik, a társadalmi ellenőrzés és befolyásolás nem képes lépést tartani a géntechnológia felgyorsult fejlődésével. Mindaddig, amíg a génmanipulált szervezetek mezőgazdasági és élelmiszeripari felhasználásának számtalan környezetvédelmi, egészségügyi, szociális, gazdasági, etikai és erkölcsi problémáját nem tudjuk megoldani, és amíg a veszélyek felméréséhez nem elég a tudásunk, le kell állítani a génmanipulált szervezetek természetbe bocsátását. Jobb kritikusabbnak lenni, amíg az előállító vállalatok és független laboratóriumok megnyugtató módon nem bizonyítják e termékek veszélytelenségét. Jelenleg ez tűnik az egyetlen megoldásnak, hogy megelőzzük az ökológiai katasztrófát.

Irodalomjegyzék

·        http://www.zpok.hu/fogyved/ujabbgen/

·        http://www.c3.hu/~levego/9805/980517.htm

·        http://www.nethirlap.hu/cikk/nethirlap.18660.html

·        National Geographic Magazin 2005. július

·        Fogyasztóvédelmi füzetkék 2.

  

Ez a dokumentum letölthető a http://gazsiweb.click.hu címről